Számomra
az egyik legmegnyugtatóbb érzés betérni
a könyvtár csendes birodalmába, ahol be lehet szerezni az éppen
szükséges lelki és szellemi táplálékot. Most a fiatalabbak, a
technika zseniális használói, értetlenül kérdezhetik, miért a
könyvtár ósdi módszeréhez fordulok egy számomra érdekes könyv
beszerzéséhez, amikor interneten is olvashatom online, vagy akár
le is tölthetem pdf formátumban, amit a legújabb Iphone kiadásáról
bárhol olvashatok, s ha már beleuntam az olvasásba, megkereshetem
ismét az interneten a hangos változatát, amiből leszűrhetem
a szebbnél szebb gondolatokat anélkül, hogy fárasztanám a
szemem. Igen, ilyen bő választék mellett sokan sietve elhaladnak a
könyvtár kapuja előtt, s közben bent a csendben a polcokon
lapulnak a könyvek, amelyek lapjai az alkotás pillanataiban
megszületett gondolatok lenyomatait viselik magukon. A könyvtár
csendjében történetekről, elvekről, régi időkről suttognak a
már rég elhunyt írók, költők. Halad a világ
előre, ahogy a technika, s vele együtt az egyre táguló köre a
lehetőségeknek, ez így van rendjén. Ugyanakkor a könyvek otthonának megvan a maga varázsa, amit semmilyen új gépi
vagy emberi eredetű találmány nem helyettesíthet.
Reggel, amikor már kikecmeregtünk az ágyból, megittuk a napi liter kávéadagot, lefutottuk az idő elleni hajszát a késés elkerülése végett, amikor már az agytekervényeinket megerőltetve teljesítettük aznapra kitűzött feladatainkat, egy nagy levegőt veszünk, és elindulunk a könyvtár felé. A napsütésben sétálva, érezzük a tavasz illatát, a meleget, ami egy szebb évszakot ígér. Gondolatban már el is döntöttük: valami vidám könyvet kölcsönzünk. Aztán bemegyünk a könyvtárba, nyugalma ránk telepszik, egyszerre megszűnik a rohanás, megáll az idő. Köszönsz illedelmesen, majd beveted magad a könyvek világába. Az irodalom részlegnél, a magas polcok között sétálva, megérinted a könyveket, amelyek közül néhányan ismerősen kacsintanak rád, izgalmas történeteket idézve fel, mások csalogatóan ígérnek új, lelkesítő gondolatokat. Néha azt sem tudod, mit is szeretnél olvasni igazából, mire lenne szükséged, egyszerűen csak keresgélsz: a szemed gyorsan végigjár a polcokon, átfutja a címeket, majd megakad egy könyvön, amit – nem tudod, miért, de egyszerűen úgy érzed – el kell olvasnod. Mintha nem is te választottad volna a könyvet, hanem ő téged. Engedsz a hívásnak, majd otthon az utolsó sorokat olvasva, rádöbbensz, a könyvben körüljárt téma éppen aktuális az életedben, mintha pontosan erre lett volna szükséged. Véletlen?
Az
interneten vagy a letöltött változatban
olvasott anyaghoz viszonyítva, a könyvnek egy másik előnye,
hogy megfogható, tapintható valóságként tarthatod a kezedben.
Gyorsan végigforgathatod, miközben a friss nyomda- vagy a régi
időket idéző szagok érezhetővé válnak. A kezedben tartott
könyvvel minden érzékszerveddel ismerkedsz, megtapintod a lapokat,
amelyek színe, tapintása, szaga a koráról árulkodik.
Majd
otthon
végre nekifoghatsz olvasni kényelmesen, egy fotelben elhelyezkedve,
egy csésze kávé mellett. Elkezdődik a párbeszéd, az író és
közted: ő a mondatokba foglalt gondolataival szól hozzád, te
pedig fantáziád teljes erejével valóra váltod gondolatait. Ő
mesél, mondanivalóját a betűk, mint hű szolgák közvetítik, te
hallgatsz, gondolsz, képzelsz és érzel, majd a végén leszűröd
a tanulságot, a fontosnak tartott mondanivaló befolyásolhatja az
életedet. Amint Paulo Coelho írta: „vannak olyan
könyvek,
amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a
valóságot”. Mindenképp segítenek kiigazodni ebben az
összekuszált életben, olyan gondolatokat ültetnek el benned,
amelyek megérve, talán jobbá tehetik az életed. Ezért néha
legyűrve modern önmagad, térj be ebbe az elfelejtett világba,
hagyd, hogy megszólítsanak a könyvek, engedd, hogy beszéljenek
hozzád a több évszázad alatt született élettapasztalatok. A
csendbe kiválasztott papírtömegnek története van, hallgasd meg!
