Nézelődő, járó-kelő
emberek, akik a kirakatokat bámulják, szabadnapjukon pénzért akarnak
boldogságot venni. Teljes tüdőből üvöltő gyerekek, akik épp móresre tanítják a
szülőket, mert nem kapták meg, amit akartak. Doromboló autók, lehúzott
ablakokon át bömbölő ricsaj. Napsütés. Vasárnapi forgatag. Az ember ilyen
helyen lesütött tekintettel halad el, minél gyorsabban intézve el a bevásárlást.
Tömeg. Hangzavar. Rémálmából egy hang ébreszti fel. Tiszta, szinte nem e világi
muzsika. Szívfacsaró harmonikaszó. A hang felé fordulva, szokatlan látvány várja.
Ősz szakállú, kék szemű öregember vallatja a hangszerét, közben mosolyog. Az
utcán megnyitja a lelkét idegenek előtt, zenével, játékossággal, jó kedvvel, kedvességgel ajándékozza meg az arra járókat. Nem könyörög, sír, követel, hanem
örömmel játszik és önzetlenül ajándékoz. Látszik rajta, nyomorú sorsa ellenére
is boldog tud lenni, örömet tud lelni az életben. És ez a nagy dolog. Mert
amikor jó hozzánk az élet, megad nekünk mindent, akkor könnyű jónak lenni és
másokat segíteni. Az igazi nagyság abban rejlik, amikor kegyetlen a sors, de
úgyis meg tudjuk találni a jót benne.
