Decemberben,
ahogy a puha hótakaró kristálytisztává alakítja a tájat, úgy költözik az
emberek szívébe a jóság. Ennek a hónapnak különös varázsa van, ilyenkor mintha
sokkal nagyobb szeretettel tekintenénk addig a megszokottságtól észrevétlennek
tűnő szüleinkre, gyerekeinkre, testvéreinkre. Az egész évi rohanás után, mint
az üldözött, akinek néhány szabad perce akadt, visszatekintünk. Értékeljük az
elmúlt év történéseit, a fahéj illatú szobában, a karácsonyfa villódzó
fényeiben új terveket szövünk. Sőt, ilyenkor mintha kitágulna látókörünk:
észrevesszük az út szélén didergő, ártatlan, kéregető gyermeket. Hirtelen
eszünkbe jut, városunkban olyan emberek is élnek, akiknek nem a második tévé
megvétele, hanem a másnapi betevő falat megszerzése okoz gondokat. Mások élete
zátonyra futott, az utca jelenti otthonukat. De sokan súlyos betegségek
társaságában nyitják ki ajándékaikat.
Igen, a karácsony kinyitja szemünket,
megmutatja az élet kegyetlen oldalát, ahol nehéz sorsú emberek vergődnek. Ezeket
látva, a jóságtól duzzadó szív adni akar. Adni akar abból a kevésből, amivel
több jutott neki. Decemberben megsokszorozódnak a jótékonysági rendezvények, az
adományozók száma rohamosan megnő. Hirtelen a legfukarabb ember is a zsebébe
nyúl. De vajon, szívesen ad, vagy csak a nyájszellem diktálja tettét? Tényleg
segíteni szeretne, vagy csak érezni azt a megnyugtató érzést, hogy jót tett?
Másokért adakozunk vagy önmagunkért? A legideálisabb ajándék, amikor az átadott
adomány okozta öröm legalább egy éven át tartó szeretetet, örömöt fakaszt az
ajándékozó szívében.
Egyszer a
karácsonynak is vége lesz, ahogy a hótakaró is továbbáll. A szenteste varázsa
szétfoszlik a mindennapok szürkeségében. A szívekbe költözött jóságot a
mindennapi gondok bomlasztják. De attól, amiért megszűnik az ünnep, még lesznek
magukra hagyatott gyermekek, idősek, otthon nélkül maradt családok, de még a
betegségek sem tűnnek el az ajándékozás hevében. Velük mi lesz? Reményteli
szívvel várhatják a következő karácsonyt, amikor az emberek ismét feléjük
fordulnak. Ne hagyjuk, hogy a jótékonyság az év utolsó hónapjának szelleme legyen.
Figyeljünk az ellőttünk, mellettünk nyomorgó emberekre, mert egész évben
szükségük van a segítségre, a jó szándékra, vagy akár egy jó szóra.
