Mindenki életében vannak
olyan pillanatok, amikor ráeszmél arra, nem jó az az út, amin halad,
változtatni kéne. Ilyenkor a listamániások előkapnak egy darab fecnit, hogy
egy csokorba szedjék, mi az, ami nem stimmel az életükben. Szépen sorra, egyre
lelkesebben számba veszi, hogy majd mit fog megváltoztatni, mitől lesz majd
boldogabbak. Rossz szokások, spórlás, egészségesebb életmód, vágyakat
megtestesítő dolgok megszerzése kerül fel a listára. Miután befejezte, jöhet a
megvalósítás, gondolja: „a holnap a nagy változás napja lesz”. Megkönnyebbülve,
kevésbé elégedetlenül hajtsa állomba a fejét.
Másnap kezdődik a rohanás, leönti
gyorsan a kávét, majd ugyanazok a monoton, de sietős mozdulatok következnek reggel,
ugyanazokkal az arcokkal találkozik a buszon. Olyan programszerűen zajlik az élete, hogy szinte meg
tudná jósolni a következő pillanatot. Eltelik a reggel, kínozza a munka,
fáradság, kávétúltengés tünetei ismét mutatkoznak. A rossz szokások, szükséges
pénzköltés rányomja pecsétjét a „változás” napjára is. Mintha nem is egy, hanem
legalább két lélek élne ugyanabban a testben: egyik az okos, öntudatos,
aki tisztán tudja mit kéne tennie, hogyan kellene élni, a másik, mint egy
csíntalan óvodás, nem hallgatva senkire, makacsul követi el a hibákat. S nehogy
azt hidd, lehet parancsolni a csínytevőnek, óvatlan pillanatban már ott ég a
cigaretta a kezében, elővette a pénztárcádat és költekezik. Így az élet
megváltoztatása tortúrává alakul, állandó ígéretekkel, be nem tartott
fogadalmakkal, maró bűntudattal.
Változni nehéz, már azért
is, mert az ember hosszú évek során lesz olyan amilyen. A külső hatások,
környezet, szülők, barátok úgy alakítanak évtizedeken át, mint folyó a köveket.
Lehet, némi ambíció híján minden a régi marad, még az elégedetlenség is. De ez
nem jó, mert ki ne akarna szebb, jobb, okosabb, sikeresebb, elismertebb lenni?
Titkon, senki sem elégedett magával. Még ha annak is tűnik, állandóan visszajelzéseket
igényelve magyarázza, bizonyítja, legfőképpen magának, mennyire tökéletes.
Pedig senki sem az. Nyugodt szívvel el lehet mondani, nem él egyetlen tökéletes
ember sem a földön, mert éppen attól teljes valaki, hogy hibázik és ebből
tanul.
Állandóan résen kell
lennünk, mit üzen az élet, mi a mai nap leckéje? S ha sehogy sem sikerül
változtatni életmódunkon, életünkön, akkor lehet azért van így, mert még nincs
itt az ideje. A legtöbben, a kényelmesebbek élvezik a megszokott, menetrend
szerinti életet, ami nem okoz meglepetést, egyféle nyugalmat biztosít.
Általában ők semmi újat nem mernek kipróbálni, maradnak a saját ketrecükben
életük végéig. Ők megtanulják a leckét? Kétlem.
Ha már mi nem vagyunk
képesek a változás kiváltására, akkor legalább fogadjuk el az élettől.
Tipikus amerikai filmek első részében a főszereplőt elhagyja a szerencse: párját
rajta kapja valaki mással, de még a munkahelyéről is épp aznap rúgják ki. Alkohol,
fagyi segítségét hívja vigasztalásul. Ez a szerencsétlennek tűnő alak, akinek
fenekestől felfordul az élete, a film végére boldog lesz. A tanulság: mindig
fogadjuk a változásokat jó szívvel, mert, még ha pillanatnyilag rossznak is
tűnnek, szükségesek, egy napon mindennek értelme lesz. Hagyjuk életünket
szabadon áramlani, mint egy vad, hegyi patakot, engedjük, hogy új helyeken törjön
utat magának, még ha néha ez fájdalmas is, ne tegyünk gátakat az útjába, mert
egyszer haza talál a boldogságban. Mert hát ki ne akarna boldog lenni?
„Boldogok, akik hisznek” – mondják és elhiszem, mert tapasztalom. Egyrészt a
nagy elhivatottsággal dolgozó papok csillogó szemében, másrészt vallásos
barátaim életében. Ők nem csüggednek, mert tudják egy magasabb erő irányítja
életüket, amelyre rábízzák magukat, bármi történik, tudják lesz még jobb a helyzet.
Mindennek értelme van, mindennek eljön az ideje, csak elég figyelmesnek kell
lenni. Nem szabad makacsul ragaszkodni a dolgokhoz. Hagyd áramlani az életed, majd jó
irányba visz. Néha kénytelenek vagyunk nehéz döntéseket meghozni, ilyenkor
rajtunk a sor, mi válasszuk ki, hova tovább. Ilyenkor jó befelé tekinteni,
fel kell tegyük magunknak a kérdést, mert a válasz is bennünk van. Terry Brooks
gondolata megfontolandó: „A jövő a lehetőségek labirintusa, amely szakadatlanul változik,
amíg jelenné lesz.”
