Ezt az elsőre egyszerűnek tűnő kérdést hamar
megválaszolhatjuk, hisz úgy tartjuk, hogy az ember eredendően jó, ártatlanul
jön a világra, sőt gyermekkorában (úgy hatéves koráig) nem sok gonoszság szorul
belé. Mi változik?
Az emberek jellemét nagymértékben a külső körülmények, a lelki
traumák befolyásolják. Kialakítanak egyfajta önvédelmi
reakciót vészhelyzet esetére, amit akkor aktiválnak, amikor veszélyben érzik testi vagy/és lelki
épségüket, vagy éppen az egójukat. Utóbbit hajlamosak túlságosan is pátyolgatni.
Ők a legjobbak, legügyesebbek, legokosabbak, és ezt ne merje senki kétségbe
vonni vagy megcáfolni. Egyszóval a társadalomba való beilleszkedés során az
emberek önkéntelenül, észrevétlenül válnak gonosszá. Ezt lelkük legmélyén
tudják, szívük környékén állandó szorítást éreznek. A lélek mindig jelez.
Nagyon szeretem Stephen King regényeit, a könyvei alapján
készített filmeket, nem horrorisztikus jellegük miatt, hanem azért mert szereplői
valóságosak. Nagyon jó emberismerő, az emberi jellem formálásának mestere. Ez
jól kitűnik A Búra alatt című sorozatból is, ahol nem különülnek el tisztán a jó
és a rossz szereplők, mint általában a filmekben, hanem egy bizonyos szereplő helyzettől
függően jónak és rossznak is mondható. Zseniális. Valószerű. A filmben a szereplők
viselkedését az változtatja meg, hogy éppen mi motiválja őket, mit szeretnének elérni,
mi a céljuk. A cél, a szándék határozza meg jellemüket. A szereplők céljai a
sorozat során folyamatosan változik, hisz vészhelyzetben van a város. Ez a
valóságban is így van: a motiváció határozza meg az embert. Ha valaki az
önvédelmi rendszerét aktiválja, bizony gonosznak, támadónak tűnhet. Amikor pedig
biztonságban érzi magát, akár kedves és segítőkész is lehet.
Egy veszekedés döbbentett rá, hogy mindenki nézőpontját meg
lehet érteni. Mindkét féllel beszéltem, és habár reális problémáról volt szó,
mindkettőjüknek igazuk volt, csak külön-külön. Ha meghallgatjuk a másikat,
megértjük, közös nevezőre juthatunk, megkímélve magunkat több órás könnyes
veszekedéstől. A kommunikáció a legfontosabb, ne burkolózzunk duzzogó csendbe,
agresszív kismalacként ne utasítsunk el mindenféle beszélgetés kezdeményezést:
üljünk le nyugodtan, kérdezzünk, feleljünk, legyünk megértők.
Paulo Coelho Az ördög és Prym kisasszony című könyvében
foglalkozik ezzel a témával, az emberi jósággal. Az előszóban egy perzsa legendát
mesél el arról, hogy miként született a Jó (Omuz) és a Rossz (Arimán), majd a
bibliából idézi miként üldöztetett ki Ádám és Éva az édenkertből, mert ettek a „jó
és a gonosz tudásának fájából”. Ezt írja: „bárhogy legyen is, az emberiség
kezdettől fogva arra ítéltetett, hogy a két örök véglet között vergődjön. És
most itt vagyunk, s lám, őseink kérdésére még ma sem kaptunk választ. Ennek a
könyvnek az a célja, hogy alaposan körüljárja ezt a témát”. A könyv hőse
elveszítette családját, az életből kiábrándult, egy eldugott helyen levő falu
lakóinak ajánl fel nagy mennyiségű aranyat, hogyha egy hét
alatt megölnek valakit maguk közül, így bizonyítván be, hogy az ember
alapvetően rossz. A főszereplő terve kidolgozásakor nem vett számításba mindent,
végeredményként nem azt kapta, amire számított.
Hogyan maradhatunk jó emberek? A legfontosabb, hogy ne
bosszúskodjunk. Egy sértésre ne sértéssel válaszoljunk, hanem viselkedésünket
próbáljuk pozitív irányba terelni. Ne a „ha te úgy, én is úgy” elmélet
szerint éljünk, hanem „ha te úgy, az a te dolgod, én a békesség kedvéért jót
teszek” elvet követve. Az is az önvédelmi reakcióhoz tartozik, hogy gonosz
hatására gonoszat teszünk. Így egy ördögi kör alakul ki, ami véget nem ér,
rosszá tesz.
Lao-ce szerint a következő négy erény szerint kellene éljük
az életünket:
1.
becsüljük meg az életet, ez egyféle tiszteletet
jelent
2.
legyünk nyíltak, őszinték
3.
kedvesség, ami jóindulatot feltételez
4.
legyünk segítőkészek, szolgáljunk
Ez Az ambíciótól az értelemig című filmben is elhangzik mintegy
végkövetkeztetés.
Egy életünk van, azt éljük rendesen, ne kreált vágyakat
hajszolva, hanem megteremtve azt, ami számunkra a legfontosabb, a lelki
békességet, hogy este nyugodt lélekkel aludjunk el, és a tükörből egy
mosolygós, boldog ember tekintsen vissza ránk.
