Gyakran merülnek fel kétségek bennünk munkánkkal, társunkkal
kapcsolatban. Fejünk fölött buborékokban repülnek a kérdések: Jó hivatást választottam?
A megfelelő társsal élek együtt? Szeret ő engem? Elég csinos vagyok? Hogy tudnék
még több pénzt keresni? Majd ezek megválaszolására újabb „mi lenne ha...” kezdetű
kérdések sorakoznak. De egy nagyon fontos kérdés szinte soha nem merül fel:
szeretem önmagam?
Szinte kivétel nélkül mindig a világot fürkésszük
boldogságunk után kutatva. Szerelem, vásárlás, pénz, szórakozás. Bizony nem
vagyunk varázslók, nehéz manipulálni a külső események alakulását. Viszont
magunkba nézve hatalmas erőre lelhetünk.
Önszeretet nélkül, az elégedetlenség bennünk állandó. Túl
kövérnek/vékonynak tartjuk magunkat. A hibáinkat nagyító alá vetjük, így
eltörpülnek értékeink. Minden energiánkat arra fordítjuk, hogy ezeket a hibákat
kijavítsuk, eltakarjuk, közben értékes idő folyik ki a kezünk közül.
Ha tiszteljük, szeretjük önmagunkat és nem félünk időt
fordítani arra, hogy magunkba nézzünk, rendbe tegyük a gondolatainkat és
érzéseinket, akkor idővel a külső körülmények is a mi pártunkra állnak. Mert ha
szeretjük önmagunkat, akkor nem tesszük ki olyan helyzetnek, amitől boldogtalanok,
szerencsétlenek leszünk. Nem hagyjuk magunkat szenvedni egy olyan munkahelyen,
ahol megaláznak. Nem kínozzuk magunkat egy megromlott párkapcsolatban. Tudjuk
mi az, ami jár nekünk, amit megérdemlünk. Odafigyelünk az egészségünkre. Nem dohányzunk,
nem eszünk, iszunk egészségtelen dolgokat. Hisz a test a lélek temploma.
Boldogságunk kiindulópontja mi magunk vagyunk. Az a belső
erő, amelynek fényét a mindennapi külsőségek tompítják. A boldogságunkat saját
magunktól várhatjuk el, nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy elvárásaink
szerint éljenek, ahogy azt sem parancsolhatjuk a napnak, hogy erősebben
ragyogjon. A döntés a mi kezünkben van. Olyan munkát válasszunk, amivel
segítünk, olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik felemelnek, olyan
hobbikat válasszunk, amelyeket szívből csinálunk. Ne pazaroljuk energiánkat
arra, hogy kijavítsuk Isten munkáját. Egyediek vagyunk és tökéletesek. Ne halogassuk
az időt, mert, ahogy Coelho írta, egy nap majd felébredünk és már nem lesz több
időnk megtenni mindazokat a dolgokat, amiket mindig is megakartunk tenni. A
most elérkezett.
Túl gyorsan élünk. Szaladunk. Gyorsan alszunk, eszünk, még nevetni
is gyorsan szoktunk. Majd szaladunk tovább. Elszaladjuk az életünket. Álljunk
meg és engedjük, hogy a bennünk, a belsőnk legmélyén szunnyadó fényesség
elárassza az életünket. Tegyünk magunknak egy szívességet: legyünk boldogok!
Mindezt Charlie Chaplin így fogalmazta meg:
Charlie Chaplin: Önszeretet
"Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam, hogy a fájdalom
és a szenvedés óvtak meg attól, hogy a saját igazságom ellenében éljek. Ma már
tudom, hogyan nevezik ezt: hitelességnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, milyen megalázó volt annak, akire
ráerőszakoltam a vágyaimat, pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem
érett meg rá – még akkor sem, ha ez az illető én voltam. Ma már tudom, hogy
nevezik ezt: öntiszteletnek. Amikor
elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam többé egy másik élet után, és láttam,
hogy körülöttem minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent. Ma már tudom,
hogy nevezik ezt: érettségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok, és hogy mindaz, ami történik,
helyes. Ekkor megnyugodtam. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: öntiszteletnek. Amikor elkezdtem
szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam
azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt
teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és
mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogy nevezik ezt: őszinteségnek. Amikor elkezdtem
szeretni magam, mindentől megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól, ami csak lehúzott és eltávolított magamtól. Kezdetben ezt egészséges egoizmusnak neveztem. Ma már
tudom, hogy ez az: önszeretet.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé, hogy mindenben igazam
legyen. Így ritkábban tévedtem. Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt: egyszerűségnek. Amikor elkezdtem
szeretni magam, felhagytam azzal, hogy a múltban éljek, és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem, ahol MINDEN történik. Minden
napot megélek. Ez a tökéletesség.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem, hogy a gondolkodásom nyomorulttá
és beteggé tehet. Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt, értelmem is fontos
társra lelt. Ezt a szövetséget ma már így nevezem: a szív bölcsessége. Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól. Néha a csillagok is
összeütköznek, és utánuk új világok születnek. Ma már tudom, hogy ez az élet."
