Kiindulópont

Gyakran merülnek fel kétségek bennünk munkánkkal, társunkkal kapcsolatban. Fejünk fölött buborékokban repülnek a kérdések: Jó hivatást választottam? A megfelelő társsal élek együtt? Szeret ő engem? Elég csinos vagyok? Hogy tudnék még több pénzt keresni? Majd ezek megválaszolására újabb „mi lenne ha...” kezdetű kérdések sorakoznak. De egy nagyon fontos kérdés szinte soha nem merül fel: szeretem önmagam?

Szinte kivétel nélkül mindig a világot fürkésszük boldogságunk után kutatva. Szerelem, vásárlás, pénz, szórakozás. Bizony nem vagyunk varázslók, nehéz manipulálni a külső események alakulását. Viszont magunkba nézve hatalmas erőre lelhetünk.

Önszeretet nélkül, az elégedetlenség bennünk állandó. Túl kövérnek/vékonynak tartjuk magunkat. A hibáinkat nagyító alá vetjük, így eltörpülnek értékeink. Minden energiánkat arra fordítjuk, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk, eltakarjuk, közben értékes idő folyik ki a kezünk közül.

Ha tiszteljük, szeretjük önmagunkat és nem félünk időt fordítani arra, hogy magunkba nézzünk, rendbe tegyük a gondolatainkat és érzéseinket, akkor idővel a külső körülmények is a mi pártunkra állnak. Mert ha szeretjük önmagunkat, akkor nem tesszük ki olyan helyzetnek, amitől boldogtalanok, szerencsétlenek leszünk. Nem hagyjuk magunkat szenvedni egy olyan munkahelyen, ahol megaláznak. Nem kínozzuk magunkat egy megromlott párkapcsolatban. Tudjuk mi az, ami jár nekünk, amit megérdemlünk. Odafigyelünk az egészségünkre. Nem dohányzunk, nem eszünk, iszunk egészségtelen dolgokat. Hisz a test a lélek temploma.

Boldogságunk kiindulópontja mi magunk vagyunk. Az a belső erő, amelynek fényét a mindennapi külsőségek tompítják. A boldogságunkat saját magunktól várhatjuk el, nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy elvárásaink szerint éljenek, ahogy azt sem parancsolhatjuk a napnak, hogy erősebben ragyogjon. A döntés a mi kezünkben van. Olyan munkát válasszunk, amivel segítünk, olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik felemelnek, olyan hobbikat válasszunk, amelyeket szívből csinálunk. Ne pazaroljuk energiánkat arra, hogy kijavítsuk Isten munkáját. Egyediek vagyunk és tökéletesek. Ne halogassuk az időt, mert, ahogy Coelho írta, egy nap majd felébredünk és már nem lesz több időnk megtenni mindazokat a dolgokat, amiket mindig is megakartunk tenni. A most elérkezett.

Túl gyorsan élünk. Szaladunk. Gyorsan alszunk, eszünk, még nevetni is gyorsan szoktunk. Majd szaladunk tovább. Elszaladjuk az életünket. Álljunk meg és engedjük, hogy a bennünk, a belsőnk legmélyén szunnyadó fényesség elárassza az életünket. Tegyünk magunknak egy szívességet: legyünk boldogok!

Mindezt Charlie Chaplin így fogalmazta meg:

Charlie Chaplin: Önszeretet

"Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam, hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól, hogy a saját igazságom ellenében éljek. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: hitelességnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat, pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá – még akkor sem, ha ez az illető én voltam. Ma már tudom, hogy nevezik ezt: öntiszteletnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent. Ma már tudom, hogy nevezik ezt: érettségnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, hogy mindig és minden alkalommal a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok, és hogy mindaz, ami történik, helyes. Ekkor megnyugodtam. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: öntiszteletnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogy nevezik ezt: őszinteségnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek. Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól, ami csak lehúzott és eltávolított magamtól. Kezdetben ezt egészséges egoizmusnak neveztem. Ma már tudom, hogy ez az: önszeretet. Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé, hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem. Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt: egyszerűségnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal, hogy a múltban éljek, és a jövőmért aggódjak. Most már csak ebben a pillanatban élem az életem, ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a tökéletesség. Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem, hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet. Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt, értelmem is fontos társra lelt. Ezt a szövetséget ma már így nevezem: a szív bölcsessége. Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól. Néha a csillagok is összeütköznek, és utánuk új világok születnek. Ma már tudom, hogy ez az élet."