„Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni.” Eckhart Tolle
A vonaton nyomorogva előkapartam a telefonom, hogy
ellenőrizzem a naptárban a teendőket, az elkövetkező eseményeket. Közben a
vonat megrázkódott, az ujjam hirtelen mozdulata alatt szédítő gyorsasággal
pördültek a napok, hetek, hónapok, évek, majd 2045-nél megállt.
Eszembe jutott hányszor tesszük meg ugyanezt a valóságban is, átsuhanunk
egy-egy pillanaton mert éppen unalmas, fájdalmas, vagy mert nem érezzük jól
magunkat? Ugyanilyen szédítő gyorsasággal az életünket is végigpörgetjük,
mindig valami jobbra vágyva. Soha nem vagyunk teljesen elégedettek, soha nem
jó az, ami éppen ebben a pillanatban van.
Mindig várjuk a megfelelő pillanatot, amikor majd igazán
élhetünk, találkozhatunk azzal, akit szeretünk, azt tehetjük, amit akarunk,
vagy csak szeretnénk, hogy teljen már el gyorsan egy unalmas munkanap. Rágódunk
a múlton, vajon mi miért történt, mi lett volna ha. Kémleljük a jövőt, negatív
vagy pozitív gondolatainkkal alkotjuk meg a sorsunkat. Megfeledkezünk arról,
hogy igazából mindig csak a most létezik, a jelen pillanatban élsz, a jelen
pillanat a jövőd és az lesz a múltad. Mindig csak a most létezik, a múlt
terheivel már nem nehezedik rád, a jövő pedig ezerszer megváltozhat. Nem számít éppen
hogy érzed magad, csak most létezel, most szerezhetsz tapasztalatokat, most
élvezheted a napsütést az arcodon, egy virágzó fa láttán most köszönheted meg
Istennek, hogy nagyot alkotott, most mondhatod el a szeretteidnek mennyire
fontosak neked, a hibákat is most követed el, most bocsáthatsz meg magadnak és
másnak is.
Carpe diem. Seize the day. Élj a mának.
Annyira elcsépelt tanács, hogy már nem is értjük a
mondanivalóját. Élvezd a mai napot, legyen akármilyen is, mert
megismételhetetlen. Mindennek megvan a maga ideje, lehet a mai nap feladata az,
hogy szenvedve tanulj hibáidból, vagy rájöjj valamire, vagy megváltoztasd az
életed, vagy pihenj, dolgozz, szeress, felejts, tanulj, sírj.
Élvezd a napot.
Adj hálát az egészségedért.
Légy figyelmes a történésekre.
Bocsáss meg magadnak és ellenségeidnek.
Szeresd azt, aki megérdemli.
Ne halaszd az életedet holnapra.
Egyszer abból fog állni a most, hogy beteg leszel vagy egy
veszélyes helyzettel találod szembe magad. Abban a pillanatban majd érzed, hogy
mindennek vége, többet már nem lesz több időd megtenni semmit. Akkor majd
rájössz, hogy minden apró vita, futás, kapzsiság, irigység, mohóság mennyire
értelmetlen volt. S ekkor hangosan felröhögsz kicsinyességeden. Kezdj el élni a
jelen pillanatban, vedd észre mi az, ami igazán fontos, hogy az életed ne a
vicc csattanója legyen, hanem a mese vége.
