Habár
a tavasz fagyosan ránk mosolygott, nemrég megvillantotta melegét,
mint szűz leány a szoknyája szélét. Az addig menedéket nyújtó
meleg szobákból hirtelen mindenki az utcára kívánkozott, sétálva
a napsütésben nagy levegőt vett a madárcsicsergéses,
virágillatos levegőből. Lépteit lelassítva üdvözölte az
ébredező tájat, mint rég nem látott ismerősben kémlelte a
végbement változásokat. Ilyen időben az embereknek akaratlanul is
eszébe jut a szerelem, amint látja az utcán sétáló fiatal
párokat, vagy az egymásba kapaszkodó idős házastársakat, akiket
eggyé formált az idő. Mint minden másban, a szerelemben is
hajlamosak vagyunk a tökéletességet keresni, a teljes boldogságot,
ezért sokszor nem vagyunk elégedettek azzal, amink van.
A
tipikus amerikai filmek hatására kialakult egy ideális kép a
kapcsolatokra vonatkozóan, ami szerint próbáljuk mi is alakítani
életünket. De elfeledkezünk arról, hogy nincs tökéletes
kapcsolat, még akkor sem, ha a hétköznapokban figyelve számos
párt tudunk felhozni példaként ez ellen. Nem láthatunk mélyen bele
a kapcsolatokba, csak az tudja milyen problémákkal küszköd,
aki benne van. Azt hinnénk, ha megtaláljuk a számunkra
megfelelőnek vélt embert, utána már nem lesznek nehézségek. A
hullámvölgyek igazán csak utána jönnek, de a problémák közös
megoldása révén erősödhet a két ember közötti kötelék. Ha
mindkét fél részéről megvan a szeretet, az egymás iránti
tisztelet és a bizalom, ott rejlik a tökéletesség ígérete, ami
csak néhány pillanat erejéig mutathatja meg magát.
Legyen
az szenvedélyes friss kapcsolat, vagy az idő ereje alatt megérett
házasság, gondok mindenhol vannak. Az eskü nem hiába ígérteti
meg velünk „amíg a halál el nem választ”, mert ez kellene
legyen az egyetlen tényező, ami ellen nem lehet tenni, a többit
közösen meg kellene oldani minden áron. Kettőn áll a vásár –
gyakran elfelejtjük, elkényelmesedve csak létezünk, nem teszünk
semmit a másikért, karba tett kézzel várjuk egy harmonikus
kapcsolat kialakulását. Az idő során sok minden próbára teszi a
kapcsolatokat, mint például a pénz, a túlzott alkoholfogyasztás,
az agresszió, a bizalom hiánya. A megpróbáltatásokat leküzdve
csiszolódik a szerelem, érik tartós szeretetté. Mindig
csodálattal néztem azokat az idős házaspárokat, akik több mint
ötvenévnyi megpróbáltatást tudnak maguk mögött, s mégis
ráncos kezük egymásba fonódik, s szemükben a meghatott szeretet
fénye csillog.
Sajnos
az idő nemcsak csiszolja, de próbára is teszi a szeretet:
elfeledtet fontos dolgokat, unalmassá, egyhangúvá teszi a
kapcsolatokat, a megszokás pecsétjét nyomja rá. Ezért néha nem
ártana felújítani, emlékezni arra, hogy milyen jó, hogy van egy
társ az életben, akire lehet támaszkodni, ha kicsúszik a talaj a
lábunk alól. A tavasz az újjászületés ünnepe, miért ne
lehetne ekkor újra kezdeni, leseperni az unalom porát a
kapcsolatunkról és meglátni benne azt, amit máshol keresünk.
Ahelyett, hogy üldözzük a tökéletességet, fedezzük fel azt a saját életünkben!
