Tökéletesen tökéletlen

Habár a tavasz fagyosan ránk mosolygott, nemrég megvillantotta melegét, mint szűz leány a szoknyája szélét. Az addig menedéket nyújtó meleg szobákból hirtelen mindenki az utcára kívánkozott, sétálva a napsütésben nagy levegőt vett a madárcsicsergéses, virágillatos levegőből. Lépteit lelassítva üdvözölte az ébredező tájat, mint rég nem látott ismerősben kémlelte a végbement változásokat. Ilyen időben az embereknek akaratlanul is eszébe jut a szerelem, amint látja az utcán sétáló fiatal párokat, vagy az egymásba kapaszkodó idős házastársakat, akiket eggyé formált az idő. Mint minden másban, a szerelemben is hajlamosak vagyunk a tökéletességet keresni, a teljes boldogságot, ezért sokszor nem vagyunk elégedettek azzal, amink van.

A tipikus amerikai filmek hatására kialakult egy ideális kép a kapcsolatokra vonatkozóan, ami szerint próbáljuk mi is alakítani életünket. De elfeledkezünk arról, hogy nincs tökéletes kapcsolat, még akkor sem, ha a hétköznapokban figyelve számos párt tudunk felhozni példaként ez ellen. Nem láthatunk mélyen bele a kapcsolatokba, csak az tudja milyen problémákkal küszköd, aki benne van. Azt hinnénk, ha megtaláljuk a számunkra megfelelőnek vélt embert, utána már nem lesznek nehézségek. A hullámvölgyek igazán csak utána jönnek, de a problémák közös megoldása révén erősödhet a két ember közötti kötelék. Ha mindkét fél részéről megvan a szeretet, az egymás iránti tisztelet és a bizalom, ott rejlik a tökéletesség ígérete, ami csak néhány pillanat erejéig mutathatja meg magát.

Legyen az szenvedélyes friss kapcsolat, vagy az idő ereje alatt megérett házasság, gondok mindenhol vannak. Az eskü nem hiába ígérteti meg velünk „amíg a halál el nem választ”, mert ez kellene legyen az egyetlen tényező, ami ellen nem lehet tenni, a többit közösen meg kellene oldani minden áron. Kettőn áll a vásár – gyakran elfelejtjük, elkényelmesedve csak létezünk, nem teszünk semmit a másikért, karba tett kézzel várjuk egy harmonikus kapcsolat kialakulását. Az idő során sok minden próbára teszi a kapcsolatokat, mint például a pénz, a túlzott alkoholfogyasztás, az agresszió, a bizalom hiánya. A megpróbáltatásokat leküzdve csiszolódik a szerelem, érik tartós szeretetté. Mindig csodálattal néztem azokat az idős házaspárokat, akik több mint ötvenévnyi megpróbáltatást tudnak maguk mögött, s mégis ráncos kezük egymásba fonódik, s szemükben a meghatott szeretet fénye csillog.

Sajnos az idő nemcsak csiszolja, de próbára is teszi a szeretet: elfeledtet fontos dolgokat, unalmassá, egyhangúvá teszi a kapcsolatokat, a megszokás pecsétjét nyomja rá. Ezért néha nem ártana felújítani, emlékezni arra, hogy milyen jó, hogy van egy társ az életben, akire lehet támaszkodni, ha kicsúszik a talaj a lábunk alól. A tavasz az újjászületés ünnepe, miért ne lehetne ekkor újra kezdeni, leseperni az unalom porát a kapcsolatunkról és meglátni benne azt, amit máshol keresünk. Ahelyett, hogy üldözzük a tökéletességet, fedezzük fel azt a saját életünkben!