„Bolond az, aki a saját világában él. (...) Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.”Paulo Coelho
Miért vagyunk meggyőződve
arról, hogy a mindenki által vallott igazság a jó? Csüggünk mások
szavain, mint majom a banánfán, közbe más alakítja világképünket. Egyre inkább
próbálunk mások véleménye szerint élni, Isten ments egy lépést is tegyünk
anélkül, hogy ne mérlegelnénk előre, mit mondanának erre mások. Elítelnek, vagy
csak dölyfösen félre fordítják a fejüket?
Miért kell mások
tetszése szerint öltözni, viselkedni, véleményezni, dolgozni, egyszóval élni? Talán attól félünk, hogy nem fogadnak el, nem szeretnek majd eléggé, vagy esetleg bolondnak néznek? A
legrosszabb az, hogy ezt belénk kódolták, úgy neveltek, hogy mások, a köz tetszésének
megfelelő döntéseket hozzunk.
Mindig is tiszteltem a polgárpukkasztó embereket,
akik nem féltek kifejezni önmagukat. Bátrak, fekete bárányok a fehérek között,
pisztrángok, amelyek nem mennek szembe az árral, csak lebegnek saját világukban
boldogan.
Lehet a „mások” egy
szülők által megalkotott szörnyeteg, ami fenyegetően a konvenciók batartására
kényszerít. Ha már a szörnyeteg szorításában boldogtalanul vergődünk, erős
kényszert érzünk arra, hogy betartassuk szabályait, mi is elíteljünk másokat.
Folyamatosan ezt tesszük: mutogatunk, kritizálunk, okoskodunk, irigykedünk másokat nézve.
Az utcán kószáló embereket kémlelve, gyakran játszom azt, hogy próbálom kitalálni, ő vajon ki lehet, merre megy,
hogy érzi magát. Ha ezt észreveszik zavartan kapják el tekintetüket a
kiszemelt „áldozatok”, mert a szemükben én is a „mások” ijesztő csoportjához tartozom. Egyedül a gyerekek néznek a szemembe, mosolyognak, integetnek, vagy csak morcosra húzzák
a szájukat és elfordulnak nem törődve a véleményemmel.
Jó lenne bolondnak lenni,
kíváncsian, előítélek
nélkül nézni az embereket.
Jó lenni naivnak lenni,
újra felfedezni a
világot saját szemünkön keresztül.
Jó lenni önmagunk lenni,
félelmek nélkül, tudva
mindenki elfogad.
Jó lenni saját álmaink
szerint élni,
tudva bármi lehetséges.
