Amilyen az ember, olyan a világ

Általában, ha valami rosszul sül el, vagy már elegünk van mindenből, gyakran ismételgetjük: „elegem van a világból”. Ekkor nem a föld össznépességét hibáztatjuk silány sorsunkért, hanem a környezetünkben élőket. Hisz ők alkotják a mi világunkat. Mutatnak tükröt rólunk, befolyásolják sorsunk alakulását. De vajon hibáztathatók rossz kedvünk, szerencsétlenségünk miatt? Nem minden esetben. Legtöbbször a saját világunk, a bennünk rejlő rossz–jó egyensúly felbomlása miatt kerülünk szerencsétlen helyzetbe. Olyan a világ, amilyennek mi alakítjuk. Ha nem tetszik valami a külső környezetben, nem várhatjuk el, hogy miattunk hirtelen megváltozzon, inkább a hozzá való viszonyulásunkon kell módosítsunk. Magyarán, meg kell változnunk! Ez nem könnyű feladat, hisz évek hosszú sora alatt alakult ki az a komplex valami, amit énnek nevezünk. Az újévi fogadalmak kudarcba fulladása is alátámasztja, akármennyire zavar, nehezen válunk meg rossz szokásainktól. Ezek biza mindenkinek vannak, egyeseknek kevés, másoknak annál több. Az ember is kétpólusú összetevőkből áll, erényei mellett a sötét oldala is megfér. Az emlősök közül talán a legrosszabb fajta, hisz ő talán az egyetlen, aki képes megölni társait, vagy akár családját. Düh, méreg, irigység, féltékenység, rosszindulat, s még mennyi minden rejtőzik csendes énünk mögött. Jó emberek szeretnénk lenni, ami nem könnyű feladat, különböző helyzetek váratlanul kicsalják belőlünk a vadállatot. Szép lassan tönkre tesszük a természetet, az állatvilágot, sőt társainkat, családjainkat és önmagunkat is. Szemét, szemét hátára halmozódik, a kutyák rózsaszín ruhába tündökölnek, a fák a fenyvesekben való lobogás helyett, hű szolgaként biztosítják a meleget.

Rég nem a világgal van baj, hanem az emberrel. Mint egyenkénti defektek teszik tönkre a rendszert. Naponta többször hallhatjuk: „a mai globalizált, rohanó világban” – az ember tette ilyenné. S most a fene nagy sietségben, ezer egy feladata teljesítésében, a vásárlási rohamba belebetegszik. A pszichológusok örömére megsokszorozódott a depresszióban, szorongásban, pánik betegségben szenvedők száma. Mások az alkoholban, drogokban, a cigaretta füstjében keresik a megnyugvást. 

A politikusok nagy szavakkal biztatnak, a tudósok vért izzadva keresik a megoldásokat problémáinkra. Ehelyett, mindenki saját életét kellene rendbe tegye. Ha mindenki külön, eggyenként megerősítené magában a jót, boldog lenne, jó hely lehetne a föld. Lehet, egyetlen erős emberre lenne szükség, akinek hatáskörében mindenki könnyedén megváltozna. Ismerek csupaszív embert, aki nemcsak a saját életét, de környezetében élőkét is boldoggá tette. Csak reménykedni lehet, hogy jó irányban indul el a változás szele, és még azelőtt, hogy mindent tönkre tennénk. Amilyen az ember, olyan a világ.