Néha van olyan időszak, amikor a felgyűlt kérdéseink felszínre fakadnak. Amikor nem értjük az életünket. Ilyen időszak kérdéseit szegezem rád:
Miért van az, hogyha az életünk egyik területe kiemelkedően javul, párhuzamosan egy másik rohamosan romlani kezd? Mintha egy szigorú gépezett irányítana mindent, ami mindig figyel arra, hogy a jó és a rossz összhangba legyen. Ha talán egy pillanatra elromlana ez a masina, talán boldogok lehetnénk?
Miért van az, hogy az emberek mindig többet akarnak? Mikor elérték a célt, akkor is fennebb szeretnének jutni. Pedig, ha tudnák, milyen kevéssel is be lehetne érni. Ahogy Wass Albert is leírja regényeiben, milyen szépséges egyszerűségben él az ember a hegyek között. Boldogsága a tavaszi virágba borult mező, bánata a korán érkezett fagy. Én sokszor elképzeltem, hogy egy hétre elköltözök egy erdei házikóba. Távol az ideges emberektől, a gépek zúgásától, és a kényelemtől. Csak én. Csak egy fűzetett vinnék magammal, amibe írnék, írnék és csak írnék. Felfedezném a bennem rejlő ősi történeteket, amelyek egy olyan világból származnak, amit talán meg sem éltem. Mert tudom, valahol mélyen olyan világ rejtőzik bennünk, ami csak szerencsés pillanatokban nyilatkozik meg. Előző életekről, vagy csak a lélek rejtelmeiről tanúskodik?
Miért van az, hogy még saját magunkat sem tudjuk boldoggá tenni? Pedig egész életünkben ezen fáradozunk. Megteszünk mindent, hogy megkapjuk, amit akartunk. De vajon tudjuk, milyen következményekkel jár az, amit akarunk?
Miért van az?
Ha analitikus szemmel olvasom itt van valami a háttérben... Tetszenek a gondolatok... Ugyanakkor optimista vagyok és hiszem, hogy mehet jól a "gépezet" minden téren egyszerre.
VálaszTörlésHát ha megfigyeled, akkor ritkán van olyan, hogy minden terület (munka, szerelem, család, egészség) rendben van, nem kiemelkedően jó, de elégséges a boldogsághoz. Attól függ kit mi tesz boldoggá.
VálaszTörlés