A stressz elkerülhetetlen velejárója az életnek, hacsak nem vagyunk remeték, akik a vilától visszavonulva élnek. Manapság már minden apróságon kiborulunk: amikor magunkra öntjük a kávét, kifogjuk a reggeli dugót, elkésünk, összeveszünk a főnökünkkel. De közben nem gondolunk arra, hogy ez a sok "apró" szerencsétlenség mennyire megterheli a szervezetünket.
Annak ellenére, hogy senki nem szeret idegeskedni, nagyon fontos szerepe van és mindig is az volt. A stressznek köszönhetően (részben) maradt fent az emberiség, mivel életveszélyes helyzetekben mindig készenlétbe állította a szervezetünket. Például az őskorban, amikor őseink összetalálkoztak egy vérszomjas oroszlánnal szívverésük felgyorsult, és az agy meghúzta a vészharangot. Ilyenkor ősünknek döntenie kellett túl élése érdekében, kialakult az úgymond "üss vagy fuss" helyzet.
Stresszes állapotban, felgyorsul az anyagcsere és a pulzus, emelkedik a vérnyomás. Az agyunk azt az üzenetet kapja, hogy életünk veszélyben van, és ezért corticotrophin-hormonokat szabadít fel, ennek hatására a vese adrenalin és kortizon termelésére serkenti. Az ember, ha veszélyben érzi magát a szervezete reagál rá. Ma már nem gyakran találkozunk össze felbőszült oroszlánokkal, de az agy igen, mert egy vonat lekésésekor az agy ugyanolyan vészjelzést kap és küld tovább a szervezetnek, mintha életveszélyben lenne.
Tehát stresszes helyzetekben beindul egy életmentő folyamat, de ha ez egy nap többször megy végbe, káros hatással lehet a szervezetre. Hosszú távon olyan betegségekhez vezethet, mint a vérnyomás megemelkedése, szív és érrendszeri problémák, megnövelheti az étvágyat, gyakori fejfájást okozhat, és legyengülhet az immunrendszer is.
Legtöbb embert a munkahelyén éri a stressz, ez ellen már sok országban próbálnak tenni valamit, például közös programok szervezésével vagy plusz szabadságok kiadásával. De otthon a csintalan gyerekek, vagy az éjszaka haza érkező, részeg férj sem jelent egy stresszmentes környezetet. Emberekkel vagyunk körül véve mindenhol, hisz így érezzük magunkat jól. De ki ne érzete volna egy őrült nap után, hogy mindent megadna egy magányos óráért?
A mai rohanó, modern világban mindenkinek megvan a maga oroszlánja, és szerintem nincs egy egységes recept a megszelídítésére. Itt az „üss vagy fuss” recept sem működik, mert hát hogy nézne ki egy monoklis másnapos férj, vagy mit szólna a gyerek, ha anya venné a kabátját s elmenne?
Mindenki saját maga kell, kialakítsa saját stressz mentes környezetét, mert ha nem akkor előbb utóbb megissza a levét a sok idegeskedésnek. Mert hát régen vége van a meztelenkedős, vadászós őskorszaknak, ideje, hogy a szervezetünk is észrevegye ezt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése