A féltékenység mellett a bosszúvágy az egyik legönmarcangolóbb érzés. Ha valaki ártott nekünk, úgy tartjuk igazságosnak, hogy visszakapja ő is, azt, amit érdemel. Mert valahol mindenki igazságot akar, de kitől? A törvénytől, a rendőrségtől, a bíróságtól? Nem. Tapasztalatból tudjuk, hogy a mi igazságunk is eltorzítható, relatív és minden törvény alól van kibúvó. Amiben remélhetünk, az valamilyen felsőbb hatalom, ami irányítja életünket.
Abban az esetben, ha mi szeretnénk kivívni a saját igazunkat, még rosszabbat teszünk. Azt szokták mondani, hogy a bosszú csak bosszút szül. Így belekerülünk egy soha véget nem érő harcba, ami megmérgezi az életünket, lefoglalja gondolatainkat. Néha a legjobb megoldás, ha elfelejtjük, akármennyire is bánt.
A filmekben a rossz mindig megkapja méltó büntetését, még a mesék is erről szólnak. De vajon tényleg így van? Nem azért szerepel a mozi vásznon, mert mindenki ezt szeretné, de valójában nem ez történik? A valóságban a mozitól elszakadva, létezhetnek olyan emberek, akik egész életükben becsaptak másokat és mégsem bűnhődtek miatta? Én remélem, hogy mindenki visszakapja, amit érdemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése