Mikor kell meghalni?

A halál témája a legtöbb helyen tabu, de az embereket mindig is foglalkoztatta. Hogy halunk meg, mi lesz utána? Van, akinek a halál gondolata megmérgezi az életét, rettegve gondol a végső órára. De van, akit épp ez sarkal arra, hogy teljesebben éljen.

Az ember sok módszert kipróbált a jövő kifürkészésére, gömb, idő gép és így tovább. De tényleg szeretnénk tudni valójában mi fog történni? Szerintem, ha tudnánk, akkor sok mindent nem várnánk meg, hogy bekövetkezzen, előbb végeznénk magunkkal. Ki akarna bármilyen tragédia része lenni? De az élet tele van ilyesmivel. Kiskorúnkban el vagyunk zárva a szörnyűségektől (általában), a problémáktól, irigyeljük azt a „szép felnőtt világot, ahol mindenki azt csinálja, amit akar.” Amikor felnövünk, minden hirtelen olyan rossznak tűnik, megbízhatatlanok az emberek, probléma mindig van, és közel se tehetjük azt, amit szeretnénk.

Sok tragédiáról hallunk, gyerekek, tizenévesek halálhíréről hangos a sajtó. Nem fer ilyen fiatalon meghalni, „még alig látott valamit az életből”– zengik az emberek. De mivel nem vagyunk halhatatlanok, valamikor meg kell történnie. A vámpírok több száz évig is elélnek, de vajon irigyeljük őket? Néha igen, viszont máskor még a ránk váró 50 év is soknak tűnhet. Nem is beszélve egy nem vámpír száz évesről, aki már beteg és nem is élet az élet számára. Vannak, akik hosszú betegség után halnak meg, amit rengeteg szenvedés és még több lelki gyötrelem előz meg. Ha eljön a nagy kaszás jobb hamar végezni. Mi is az ideális idő és a mód? Mikor kell meghalni?

Amikor már megvívtuk az összes csatánkat, felneveltük, talpra állítottuk a gyerekeinket, amikor már kipihentük az élet minden baját és ropogós nevetéseit, amikor még egyszer utoljára végig emlékeztük az életünket. Amikor már utolért a betegség, az összeomlás. Gyorsan csendben és nyugodt lélekkel. Ez lenne az ideális. De sajnos az ideális terv elé sok követ görget az élet, ami nem enged meghalni: egyik az a tény, hogy nem könnyű meghalni, itt hagyni, amit megszoktunk, a másik a félelem, és a hozzátartozók, akik önző módon minél jobban ki szeretnék tolni a végső órát.

Hallottam, hogy vannak akik, azért félnek a magánytól, mert nem akarnak egyedül meghalni majd ha eljön az idő. Van egy rossz hírem számukra, ahogy Dr. House is mondta: mindenki egyedül hal meg. Abban a pillanatban, minden határt átlépve csak magunkra maradunk, nem számíthatunk senkire, nem vihetünk magunkkal senkit.

Akárhogy is legyen, ez közös bennünk, emberekben, a halál. Ez a hátborzongató érzés, néha megnyugtat, máskor a rettegésbe kerget. Fontos, hogy mindig teljes életet éljünk, nem halasztva el semmit, időt szorítva mindenre. Mosollyal az arcunkon és szívünkben a halál gondolatával talán az egyszerű dolgokat is képesek leszünk majd értékelni.