Az emberek mindenkori ellensége az idő, ami jelzi az élet és minden boldog pillanat múlását. Ami a legrosszabb nem tud tenni ellene, összetörheti az órát, vehet ránctalanító krémet, körömmel ragaszkodhat dolgokhoz, attól az idő még kegyetlenül, visszafordíthatatlanul halad előre. A fiatalok egyszerűen természetesnek veszik, nem gondolva arra, hogy minden jelen pillanat egyedi, és múlékony, mint a gyertyaláng a nyitott ablaknál. Idősebb korba sem értékelik az idő hatalmát, nem tudják értékes pillanatokkal feltölteni. Elpazarolnak megannyi boldog pillanatot, azért, hogy dolgozhassanak. Mert sajnos időnk nagy részét a munka tölti ki. Milyen ironikus, mindig dolgozunk, hogy élhessünk, s közben nem marad időnk élni.
Nincs időm! Mondják az emberek, és milyen idegesítően hallgatják ezt a halálos betegségben szenvedők, akiknek nem adatott meg az a megnyugtató bizonytalanság, ami halálukra vonatkozik. Azt gondolhatják: „nincs időd, miről beszélsz, nekem meg vannak számlálva életem utolsó órái, percei, pillanatai, egészen az utolsó lélegzetvételig”. S nekünk még sincs időnk semmire.... Nincs időnk, hogy elgondolkodjunk az életünkről, hogy esti puszit adjunk a gyerekeinknek, hogy egy idős embert átvezessünk az úton. Nem hagyunk időt az igazán értékes dolgokra. A kapcsolatok egyre felszínesebbekké válnak, az olyan értékek, mint a hűség, barátság, emberség kezd kihalni belőlünk. Nem tudjuk felállítani a megfelelő fontossági sorrendet.
Addig halasztgatjuk a dolgokat, amíg már tényleg nem marad több időnk. Közhely, hogy úgy kellene, éljünk a mában, mintha nem lenne holnap, de igaz. Mindenki a jövővel foglalkozik, egyesek a múltban vergődnek. A jelen miért csak kevesek számára fontos? A mostani pillanat az életünk, az kellene, a legfontosabb legyen. Belőle lesz a múlt és ő volt a jövő.
Igen, kegyetlen az idő, forog, csak forog, s nincs olyan erő, ami megállíthatná, csak egy napra is. Hogy ne legyen rohanás, ne jelenjenek meg újabb ráncok, ne legyen több elhalasztott csók, hogy minden beleférjen ebbe a szűkre szabott kabátba, amit életnek hívunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése