Szerencsétlen teremtések ezek
a mai órák. Folyton számonkérően tekintünk feléjük. Türelmetlenül kérdezzük:
mikor telik el a munkaidő, mikor találkozunk már vele, mikor pihenhetünk már végre.
Máskor ijedten meredünk rá reggel hat órakor, mintha a világ legnagyobb
szörnyetege lenne, amiért nem hagy aludni tovább. Életünk lebontva percekre a
karunkon lóg. Így is gondolhatnánk rá. Miből áll az Élet? Évekből, hónapokból,
hetekből, napokból, órákból, percekből, pillanatokból. Ezeknek a pillanatoknak
az is része, amiket nem szeretnénk átélni. Ezért rohanunk, szinte már nem is
vagyunk ott. Rohanunk egyik pillanatból a másikba, egyik órából, napból,
hétből, hónapból a másikba. Egyik életből a másikba.
Miután dolgozunk, beállunk a
mókuskerékbe, a napjaink hasonlóan telnek, mintha felpörgették volna az időt.
Gondolkodás nélkül tesszük, amit tennünk kell, amit elvár a társadalom, amivel
fenntarthatjuk magunkat.
Egy felturbózott óra ellenünk
pörgeti a mutatóját. Szinte látjuk, ahogy kifolyik a kezünkből, hiába kapunk
utána. Gyorsan telik. Ha azt hinnénk, hogy az óra kergült meg, s még van időnk,
nézzük meg a környezetünkben cseperedő gyerekeket, a szemünk alá sorakozó
ráncokat, a szürkülő fejünket, a tortákon gyorsan cserélődő számokat. A
változások nem hazudnak.
Egyetlen dolog hosszabbítja
meg az órákat, az unalom. Amikor nem szórakoztatjuk magunkat semmivel, nem
sietünk sehová, nem akarunk még egy tennivalót kihúzni a listánkról. Ilyenkor
lassabban telik az idő, nekünk dolgozik. Leülünk. Egyedül. Egy falióra hangos kattogását
hallgatva. Tik-tak-tik-tak. Érezzük a súlyát minden másodpercnek. Ebből áll az
életünk. Ilyenkor elgondolkodunk, hol is tartunk, hova akarunk menni,
egyáltalán hogy kerültünk ide, jó helyen vagyunk-e. Legyünk hálásak azért,
amink van, értékeljük a jó embereket az életünkben, szabaduljunk meg a
rosszaktól. Legyünk azok, akik szeretnénk lenni. Figyeljünk minden lépésünkre,
mert a bozótból ránk vadászik a fenevad s az idő a fegyvere.
Ne repüljünk át az életünk
felett mint egy átutazó fecske. Unatkozzunk az életünkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése