Éltető energia

A szeretet mozgatja a világot. Ezért van erőnk felkelni minden reggel, ezért viseljük el a hétköznapok egyhangúságát, és ha szükség van rá, ezért vagyunk képesek emberfeletti erőt produkálni. Emiatt válhatunk jobb emberré, és tehetünk másokat jobbá. Ebből alakítunk melegágyat, ahol egy gyerek tökéletesítheti magát. Ettől látunk szépnek valakit, és ettől szépülünk meg. 

 

Sebzett felnőttként bizalmatlanul viszonyulunk hozzá. Mielőtt átadjuk magunkat a szeretetnek, hajlamosak vagyunk felmérni a helyzetet, eltöprengünk a másik megérdemli-e. Már tudjuk, szeretni kockázatos dolog, mert ha nem szeretnek viszont, akkor a végén ismét egy megbőszült grizzly medve szorításába találjuk a szívünket. Ki akarna sebezhetővé válni?

Szeretni kockázatos dolog, és csak a bolondul bátrak kiváltsága. Akik tudják, nem másért szeretnek, hanem saját magukért. A szíve a bíró, ami eldönti kit érdemes. Nem kérdezősködik, mint egy műtét előtt álló páciens, nem érdekli, hogy megéri-e mindez neki, vagy, hogy mekkora a lehetősége annak, hogy majd fájdalmai lesznek. Csak követi a parancsot. Nem kérdez, hanem szeret és bizakodik. Ettől a másik megszépül, még önmagának is meglepetéseket okoz, megjavul, pedig maga se hitte volna, hogy ez lehetséges. Meggyógyul. Kivirágzik. Mert legbelül mindenki jó ember, annak születik, de valakire szüksége van, aki szeretettel lehámozza a önvédelmezésként felállított falakat.

Az anyai szeretetnél nincs erősebb. Ő sohase kételkedik abban, hogy a gyermeke megérdemli-e a sok fáradságot. Vakon megadja neki az esélyt, hogy tökéletes legyen, és az ő szemébe az is lesz.

A szeretet életet ad. Éltet. Táplál. Biztat. Megszépít. Megjavít. Értelmet és erőt ad. Kihozza belőlünk a legjobbat. A sok fájdalom (folyamatosan aggódunk, féltjük) ellenére is megéri. 

Életünk feladata szeretni. Rajtunk áll, hogy bátran elvállaljuk és teljesítjük a feladatot vagy a biztonságban maradunk, megkeseredetten. Ha bátrak vagyunk, teljes életet élhetünk, megtapasztalva az élet fényes és sötét oldalát is. Ha gyávaként mindig csak védelmezni akarjuk magunkat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy soha nem találjuk magunkat a sötétben, de abban is, hogy a fényben sem, a tűzvonalban maradunk, középen.

Néha meg kell járni a poklot, hogy a legszikrányibb jótól is a mennybe érezhessük magunkat.