Szombat esténként sokan követik az éppen aktuális tehetségkutató műsort, amelyek igen kedveltek határon innen és túl. A színpadon egymást váltva tűnnek fel átlagember képében, hol az eddig még nem látott, Isten adta tehetségek, hol pedig az önkritikát nem ismerő álénekesek. A szórakoztató pillanatokat megható, különleges percek követik, amikor a nézők tanúi lehetnek egy átlagember felemelkedésének.
Szeretik nézni az emberek ezeket a műsorokat, mert olyan, mintha egy mesebeli történet elevenedne meg a szemük előtt a színpadon: egy álmokkal teli, egészen hétköznapi ember megmutatja addig titokban őrzött tehetségét. A tehetséget, ami a zene szeretetéből és Isten adta képességekből áll. A képesség nemcsak az éneklésre való hajlamot, hanem egy érzésnek, egy történetnek a zene közvetítésével való átadását jelenti. A fürdőszobákban, nappalikban, irodákban addig magányosan felcsendülő dallamok több ezer ember előtt kelnek életre. Az őrjöngő közönség nem csak az elismerést jelenti, de a célt is. A zenével mi más lehetne a cél, mint hogy szórakoztasson, boldoggá tegyen másokat? A zene nyújtotta élményhez nem csak jó hang, muzikalitás szükséges, de jó fül és szív is, ami befogadja. A legtöbben azért jelentkeznek a műsorba, hogy elismerjék, de csak a legjobbak juthatnak tovább, akik nem csak jól énekelnek, de megvan bennük az a bizonyos X-Faktor, az a plusz, amivel sikeresek lehetnek.
A jelentkező énekesek, mint egy rózsa, úgy nyílnak ki előttünk, nem csak énektudásuk, de szívük legjavát is felajánlva a közönségnek. A szépet, a tehetséget emberi ösztönünk felismerni, ezért hamar megtaláljuk a kedvencünket. Meglehet, nem ő lesz a legtehetségesebb szereplője a műsornak, de az biztos, hogy megérintett valamivel. Talán megzenésített, életből fakadó sorai nálunk hazataláltak. Észrevétlenül mi is ott állunk kedvencünk mögött, támogatjuk, drukkolunk neki, hogy az álmai megvalósuljanak. A valóra vált álmok nekünk is reményt adnak, biztatást, hogy merjünk álmodni.
A műsor végére a mesebeli történet valóság lesz, egy hétköznapi, de tehetséges ember bejut a sztárok csodálatos világába. Egy sikertörténet, aminek hónapokon át szemtanúi lehetünk, bizonyítja, hogy nincs lehetetlen, csak nem szabad feladni.
Manapság, főleg felnőttkorba lépve, lassan megalkuszunk, lemondunk az álmokról, amelyek szépen elmaradnak, mint a megkopott játékok. Sőt ha egy lelkes fiatalt látunk, nagy reményekkel gúnyosan mosolygunk magunkban, „úgysem fog neki sikerülni” – gondoljuk. Pedig mindenkinek vannak titkos vágyai, ha bevallja, ha nem. Mindenki szeret álmodozni, „mi lenne ha…” kezdetű mondatokkal játszadozni. De van, akinél a csalódás akadályt gördít védekezésképpen az ilyen játékok elé. Ma már álmodni se merünk, mert néha annak is túl nagy ára van.
A tehetségkutató műsorok legyenek példái annak, hogy az álmoknak még van helyük a mai világban. Ha már elfelejtettünk álmodozni, hívjuk vissza gyermek önmagunkat, aki talán jobban tudta, mit is szeretnénk elérni, aki talán segíthet új álmokat szőni. Mert mindenkiben megvan az X-Faktor, ha nem is az éneklés terén. Mindenki a neki ajándékozott talentumokkal érkezett a világra, amit életük során fedeznek fel, és hasznosítanak. De a tehetség megtalálásához erősnek kell lenni, kell merni csalódni és álmodni. Mindenki, miután rátalált saját talentumára, élete színpadán váltsa valóra saját mesebeli történetét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése