Életünk értelme

Harcolunk. Elesünk. Felkelünk. Dolgozunk. Pihenünk. Aztán ismét újra kezdjük. Haladunk előre utunkon, még akkor is, ha néha nagyon nehéz. Küzdünk. Feladjuk és újrakezdjük, megannyi szakaszra tépdelve ezzel az életet. De miért? Az egésznek mi célja lehet? Közvélemény-kutatást végeztem barátaim körében, hogy ők miben látják az értelmet. Természetesen a depresszió téveszthetetlen jeleit kémlelték rajtam, miközben én csak kíváncsi vagyok, ki miért tartja érdemesnek felkelni reggel.

Természetesen a szülői örömök elébe nézettek, a gyermeküket tartották a legfontosabbnak, volt, aki szerint mi adunk értelmet cselekvéseinknek. De mindegyikük egyetértett abban, hogy valami értelme kell legyen annak, hogy erre a Föld nevű bolygóra pottyantunk. 

„Az egésznek semmi értelme…” – az összes felhozott példából kiindulva mindig erre a következtetésre jutottam. De egyben tévedtem, nem látom még az egészet. Csak darabokban ismerhetem meg az életet. Mint egy kirakójáték darabjait, amelyek külön semmit nem jelentenek, egymásba kapaszkodva adják meg az értelmet. Ha jól megvizsgáljuk a múltbeli történéseket, az a benyomásunk, hogy minden teljesen jól kigondolt menetben haladt, és talán nem is történhetett volna másképp. A végéről visszatekintve minden értelmet nyer. Legalábbis remélem. És azt hiszem, ezért nekünk is tennünk kell valamit. Nem várhatjuk tétlenül, hogy majd mozivásznon pörögnek le életünk izgalmas mozzanatai, ha közben nem vagyunk elég bátrak élni. 

Mert abban a pillanatban, ahogy felfedezzük jelenleg semminek semmi értelme, kicsit nyugodtabbak leszünk, a problémák már nem nyomják mázsás súllyal a vállunkat. Elég depressziósan hangzik: semminek semmi értelme. De ugyanakkor egy hangos bátorítás is: „menj, játssz, próbálj ki mindent, nincs, amitől félj, hisz nincs vesztenivalód”. 

A kedvenc filmjeim közt rengeteg életrajzi dráma van, amelyek dráma–komédia kategóriába tartoznak, és általában igaz történet alapján jöttek létre. Ezért azt hiszem, ha az élet egy film lenne, a végkimenetelét tekintve bizony dráma kategóriába kerülne, viszont a félszeg jelenetek, a vicces szereplők komédiává varázsolnák. És ez az ÉLET, amin keserűen hahotázhatunk, úgy sírhatunk, hogy közben meghalunk a nevetéstől. 

Félelmeinket ne vegyük komolyan, hisz úgy se számítanak, az új dolgoktól ne zárkózzunk el sután védve magunkat, mert egyszer úgy is bántódásunk esik. Az élet értelmét maga az élet kínálja fel azzal, hogy tapasztalási lehetőségek egész sorát gördíti utunkba. 

Próbáljunk ki minél több játékot ebben az óriási vidámparkban, amit hétköznapi nyelven életnek hívunk!