2015. február 14., szombat

Jó vagy rossz az ember?

Ezt az elsőre egyszerűnek tűnő kérdést hamar megválaszolhatjuk, hisz úgy tartjuk, hogy az ember eredendően jó, ártatlanul jön a világra, sőt gyermekkorában (úgy hatéves koráig) nem sok gonoszság szorul belé. Mi változik?


Az emberek jellemét nagymértékben a külső körülmények, a lelki traumák befolyásolják. Kialakítanak egyfajta önvédelmi reakciót vészhelyzet esetére, amit akkor aktiválnak, amikor veszélyben érzik testi vagy/és lelki épségüket, vagy éppen az egójukat. Utóbbit hajlamosak túlságosan is pátyolgatni. Ők a legjobbak, legügyesebbek, legokosabbak, és ezt ne merje senki kétségbe vonni vagy megcáfolni. Egyszóval a társadalomba való beilleszkedés során az emberek önkéntelenül, észrevétlenül válnak gonosszá. Ezt lelkük legmélyén tudják, szívük környékén állandó szorítást éreznek. A lélek mindig jelez.

Nagyon szeretem Stephen King regényeit, a könyvei alapján készített filmeket, nem horrorisztikus jellegük miatt, hanem azért mert szereplői valóságosak. Nagyon jó emberismerő, az emberi jellem formálásának mestere. Ez jól kitűnik A Búra alatt című sorozatból is, ahol nem különülnek el tisztán a jó és a rossz szereplők, mint általában a filmekben, hanem egy bizonyos szereplő helyzettől függően jónak és rossznak is mondható. Zseniális. Valószerű. A filmben a szereplők viselkedését az változtatja meg, hogy éppen mi motiválja őket, mit szeretnének elérni, mi a céljuk. A cél, a szándék határozza meg jellemüket. A szereplők céljai a sorozat során folyamatosan változik, hisz vészhelyzetben van a város. Ez a valóságban is így van: a motiváció határozza meg az embert. Ha valaki az önvédelmi rendszerét aktiválja, bizony gonosznak, támadónak tűnhet. Amikor pedig biztonságban érzi magát, akár kedves és segítőkész is lehet. 


Egy veszekedés döbbentett rá, hogy mindenki nézőpontját meg lehet érteni. Mindkét féllel beszéltem, és habár reális problémáról volt szó, mindkettőjüknek igazuk volt, csak külön-külön. Ha meghallgatjuk a másikat, megértjük, közös nevezőre juthatunk, megkímélve magunkat több órás könnyes veszekedéstől. A kommunikáció a legfontosabb, ne burkolózzunk duzzogó csendbe, agresszív kismalacként ne utasítsunk el mindenféle beszélgetés kezdeményezést: üljünk le nyugodtan, kérdezzünk, feleljünk, legyünk megértők.

Paulo Coelho Az ördög és Prym kisasszony című könyvében foglalkozik ezzel a témával, az emberi jósággal. Az előszóban egy perzsa legendát mesél el arról, hogy miként született a Jó (Omuz) és a Rossz (Arimán), majd a bibliából idézi miként üldöztetett ki Ádám és Éva az édenkertből, mert ettek a „jó és a gonosz tudásának fájából”. Ezt írja: „bárhogy legyen is, az emberiség kezdettől fogva arra ítéltetett, hogy a két örök véglet között vergődjön. És most itt vagyunk, s lám, őseink kérdésére még ma sem kaptunk választ. Ennek a könyvnek az a célja, hogy alaposan körüljárja ezt a témát”. A könyv hőse elveszítette családját, az életből kiábrándult, egy eldugott helyen levő falu lakóinak ajánl fel nagy mennyiségű aranyat, hogyha egy hét alatt megölnek valakit maguk közül, így bizonyítván be, hogy az ember alapvetően rossz. A főszereplő terve kidolgozásakor nem vett számításba mindent, végeredményként nem azt kapta, amire számított.

Hogyan maradhatunk jó emberek? A legfontosabb, hogy ne bosszúskodjunk. Egy sértésre ne sértéssel válaszoljunk, hanem viselkedésünket próbáljuk pozitív irányba terelni. Ne a „ha te úgy, én is úgy” elmélet szerint éljünk, hanem „ha te úgy, az a te dolgod, én a békesség kedvéért jót teszek” elvet követve. Az is az önvédelmi reakcióhoz tartozik, hogy gonosz hatására gonoszat teszünk. Így egy ördögi kör alakul ki, ami véget nem ér, rosszá tesz.


Lao-ce szerint a következő négy erény szerint kellene éljük az életünket:
1.      becsüljük meg az életet, ez egyféle tiszteletet jelent
2.    legyünk nyíltak, őszinték
3.    kedvesség, ami jóindulatot feltételez
4.    legyünk segítőkészek, szolgáljunk

Ez Az ambíciótól az értelemig című filmben is elhangzik mintegy végkövetkeztetés.

Egy életünk van, azt éljük rendesen, ne kreált vágyakat hajszolva, hanem megteremtve azt, ami számunkra a legfontosabb, a lelki békességet, hogy este nyugodt lélekkel aludjunk el, és a tükörből egy mosolygós, boldog ember tekintsen vissza ránk. 



1 megjegyzés: