Life analysis

Vannak, akik elgondolkodnak az életen, és vannak, akik töprengés nélkül élni tudják. Én azok közé tartozok, akik elgondolkodnak rajta, minden mondat végére kérdőjelet téve. Mert ez a bonyolult szerkezet, amit életnek nevezünk, néha megmagyarázhatatlan. Sok rejtélyt hordoz magában, de a titka az egyszerűségében rejlik.

Mindenki keresi a válaszait az életben, a boldogulásához vezető utat, az igazságot és talán még önmagát is. A saját életünk a legközelibb, de néha jó, ha beleéljük magunkat mások helyzetébe, mert empátiával, mindenkit a saját nézőpontjából meg lehet érteni. Mindenki keresi a nagy választ: létezése értelmét. Néha nem  is talál reális magyarázatot rá. Mert olyan szürreálisnak tűnik az élet, mint egy Picasso kép. Zavaros nem állnak össze a dolgok, de a lényeg mégis ott rejtőzik mögötte. Aztán vannak olyan pillanatok, amikor minden összeáll. Értsük az ok-okozatát az eseményeknek. 


Nem tudjuk, mi miért történik, mi mozgatja életünk eseményeit, létezik a sors? Tudósok próbálják megadni a válaszokat, szerintük az időutazás se lehetetlen. Hányszor pörgettük volna vissza az időt, hogy kijavítsuk végzetes hibáinkat, vagy mert szerettünk volna ismét együtt lenni valakivel? Lehet bármiféle magyarázat, ami dús fantáziák képzelgését tükrözi, nem bizonyítható. Mindenkinek meg kell találnia saját válaszait.

Szerintem, a legérdekesebb megismerni mások életét. Ezért szeretem hallgatni az embereket, ezek közül is főleg az idősebbeket. Mert mindenkinek meg van a maga története, ami a végével teljes. Ez az időseknél már szinte nyilvánvaló. Az ember kíváncsi természete miatt, szereti kilesni mások életét. Ezért is vannak a filmek. Keresve figyeljük a színészeket, hátha valamelyikben magunkra ismerünk. 

„Life is good” visszhangzik a reklámokból. Néha tényleg az tud lenni, de máskor mintha sötét erdőben bolyongnánk. Vannak, akik nem is csinálják végig, egyszerűen nem bírják már elviselni. Tényleg annyira „good” lenne? Szoktuk mondani jó a gazdagoknak, a szépeknek, az okosoknak.... Én nem hiszem, hogy valakinek is jobb lenne, mindenkinek egyformán van elosztva a jó és a rossz. 

Az öregek már láttak háborút, békét. Sok olyan dologról tudnak, amiről nekünk fogalmunk sincs. Élő, két lábon járó történelmi könyvek, drámák és vígjátékok egyben. Tanúk régi idők meséiről. Ha így tekintünk rájuk, nem pedig úgy mint, meggörnyedt idős „gyerekekre”, akkor értékes információk birtokába juthatunk. Ha meghallgatjuk élettörténeteiket, talán az életünkben levő rosszat sem látjuk  olyan nagy tragédiának a háborúhoz viszonyítva. Tehát ne habozzunk, nagyszüleinket meghallgatni, megismerni a történetüket. Mert ha nem tesszük , akkor a holttestükkel a történetet, az élettapasztalatot, s valónk egy részét is eltemetik.